A napfény spektrumából a Földre lejutó sugarak különböző élettani hatásokat fejtenek ki.

A leghosszabb hullámhosszú infravörös – több, mint 800 nm hullámhosszú – sugaraknak melegítő hatását érzékeljük leginkább, a látható tartományba eső sugarak a 400 – 800 nm közötti tartományba esnek, míg a biológiai szempontból legfontosabb UV sugárzás  150-400 nm közötti hullámhosszú.

Az UV (ibolyántúli) sugarakat tovább bonthatjuk UVC,(290 nm-nél rövidebb) UVB (290-320 nm) és UVA (320-400 nm) sugárzásra. A legrövidebb hullámhosszú UVC sugarakat az ózonréteg elnyeli, ezek rendes körülmények között nem jutnak le a Földre nagy mennyiségben. (Az utóbbi 10 évben az ózonréteg elvékonyodása miatt ebből a rövid hullámhosszú sugártartományból is egyre több jut a Föld felszínére, különösen a déli féltekén, Ausztrália, Új-Zéland  felett)  Elsősorban az UVB felelős a napégésért, és azoknak a biológiai folyamatoknak a beindításáért, melyek hosszú távon bőrrákhoz vezethetnek. Az UVA sugárzást sokáig  mint jótékony, barnító sugárzást emlegették. Tapasztalatainkból tudjuk, hogy rendszeres UVA behatásra a bőr korábban öregszik, ráncosodik, elvékonyodik, rajta már fiatal korban is olyan változások jelenhetnek meg, melyek egyébként csak idős korban jellemzőek. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy az UVA sugárzás is hozzájárul a  bőrrákos betegségek kialakulásához.